Folklór adatgyűjtések Nógrádsipeken

Falunkban sokszor jártak folklóradatgyűjtők, feljegyezve meséinket, népdalainkat, szokásainkat. 

1955-ben készült a mellékelt fotók egy része, melyen az alábbi sipeki lányok, asszonyok vettek részt:

Balázs Margit, Balázs Teréz, Bobál Aranka, Csizmadia Erzsébet, Gálik Ilona.

Az adatgyűjtés érdekessége, hogy a hangfelvételek elkészítéséért Varsányba kellett átmenni, mivel Sipeken ekkor még nem volt áram.

1976-ban készült a mások fotósorozat, mely igazi ritkaság: Csizmadia István és zenekara látható rajta.

Sokszor emlegetjük magunk közt a felvégi „Sződy-házat” vagy „Maco néni házát”. 

De tudjuk-e, ki volt ennek lakója az utóbbi években?

Sződy Viktor

1936. május 31-én született a felvidéki Nagykaposon. Iskoláit itt, valamint Ungváron és Eperjesen végezte, majd Komáromban érettségizett. 

Apja Nagykapos utolsó főszolgabírója, egyik nagybátyja pedig alispán volt, ezért továbbtanulási szándéka falakba ütközött.

Első írásai a pozsonyi magyar lapokban és folyóiratokban jelentek meg az ötvenes évek végén. Ekkor már börtönviselt ember volt, határsértésért börtönbe majd büntetőtáborba került, később munkaszolgálatosként két év kényszermunkát végzett.

Pesti felesége révén 1965-ben mint visszahonosuló költözött Magyarországra.

Jelentek meg írásai a Magyar Ifjúságban, az Élet és irodalomban, a Szabad Földben, a Népszavában, sugározta őket a Magyar Rádió. A Magyar Nemzetben publikált Ars Poetica c. verse felháborodást keltett politikai és irodalmi berkekben, emiatt egyre gyakrabban utasították el írásait, végül feketelistára helyezték, 20 évig nem kapott nyilvánosságot.

A rendszerváltás után sem kapott támogatást, saját költségén jelent meg öt könyve, melyek személyes élményeivel vannak átszőve:

– Gyermekszemmmel a negyvenes évek (1991)

– Delelő csend (1992)

– Büntetőszázadban (1995)

– Mélyszántás (1995)

– Sárkánybarlang (1997)

Az író 2000. augusztusában vette meg Cservenák Pali bácsiék házát falunkban, feleségével csendes visszavonultságban éltek itt. Feleségét nem sokkal követve, 2016. február 19-én hunyt el. 

Házuk jelenleg az önkormányzat vendégházaként funkcionál.

Egy régi fénykép alapján kezdtünk kérdezősködésbe az idősebbeknél, mert érthetetlennek tartottuk, miért kellett ennyire letakarni egy pólyás kisgyermeket. Érdemes volt kicsit utánajárni, mert érdekes információkat kaptunk a múlt század közepéig szokásos egyik hagyományról.

Kereszteléskor a keresztelendő gyermeket – akár fiú, akár leány volt – több kendővel takarták le. 

Az első egy pamutzsebkendő, mégpedig a gyermek apjának az esküvői zsebkendője volt. 

Ezt követte egy fehér kendő, melyet a lányok és asszonyok különleges alkalmak idején (Szentkúthoz vagy búcsúban) felkötöttek a főkötőjükre.

Következett az ún. csecsekendő, mely egy különleges, önmagában mintás színes anyagból készült. A nők felnőttként ebből készítették az első kőkötőjüket. 

Ezt követte a rojtos kendő, melyet a keresztanya adott a gyermeknek. A fiúknál egy rétegben, a lányoknál több rétegben, mert úgy tartották, hogy ahány rojtos kendő van rajta, annyi kérője lesz.

A fotón Balázs (Gazsi) Józsikát viszik keresztelni 1960 novemberében, pár év múlva már elmaradt a kendővel letakarás szokása.

„Adatközlőink” Csampa Imréné Mari néni, Doman Antalné Éva néni és Oláh Jánosné Bözsi néni voltak.

Kanyó Balázst, falunk fafaragó mesterét nem nagyon kell már bemutatni, számtalan szebbnél szebb alkotását a faluban is megcsodálhatjuk, illetve a Napsütötte Nógrádsipek oldalon is bemutatásra került jónéhány. 

Azt viszont talán nem mindenki tudja, hogy Balázs egészen különleges alkotásokkal is büszkélkedhet. 

Elmondása szerint 2012 táján kapott felkérést egy óriás bányászfokos elkészítésére. A mű el is készült, a fokos feje kb. 30 kg-os öntvényből készült, a nyele 5,5 m hosszú volt, melybe Balázs Salgótarján címerét faragta bele. A különleges bányászfokos Balázs tudomása szerint Salgótarjánban a Dornyay Múzeumban van, és valószínűleg ez az ország legnagyobb bányásfokosa.

Az viszont 100%, hogy a 2010-ben készült összehajtható hosszúságmérő (hétköznapi néven colstok) a legnagyobb az országban, hivatalosan magyar rekord.

Balázs – a két évvel azelőtti ötlete alapján – 2010-ben készítette el barátja, Vaspál Tibor biztatására a legnagyobb használható, 1:20 méretben felnagyított colstokot, melynek különlegessége, hogy nem csak méretarányos, hanem működőképes is.