„Várkúti Antal (sz. 1906. Benczúrfalva) a legjobb, leghatározottabb karakterű mesemondók egyike, a trufák, a ravasz fickók elmés, mulatságos cseleinek kedvelője. Meséi jól elmondottak, kerekek, jól poentírozottak, csaknem valamennyi közlésre érdemes.”
(In: Nógrádsipek – Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról 46. o. Szerk.: Manga János. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.)
„Balás József (sz. 1911. Nógrádsipek, megh. 1977. uo.) nagyon kedves egyéniségű, jóízű mesemondó, jó énekes, a rövidebb, tréfás állatmesék, anekdoták, betyártörténetek, dalok kedvelője. Meséi emlékezete szerint egy nagy könyvből valók, mely a helybeli földesúr könyvtárából került valahogy hozzájuk.”
(In: Nógrádsipek – Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról 37.o. Szerk.: Manga János. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.)
„Jusztin Jánosné Pifka Ilona (sz. 1913. Nógrádsipek, megh. 1979 uo.). A jókedélyű, j hangú, életvidám asszony sok mesét hallott és mesélt maga is a tollfosztóban. Különösen a tréfás, realisztikus meséket kedvelte. […] Oláh Péter, a „mesekirály” anyai nagyapjának a testvére volt.”
(In: Nógrádsipek – Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról 49.o. Szerk.: Manga János. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.)
„Balázs Lászlóné Oravecz Erzsébet (sz. 1919. Varsány) templomi előénekes. Gazdag vallásos-ponyva gyűjteménye van, melyet rendszeresen olvasgatni szokott, innen származik mesekincsének nagy része is. Könyvből valók, ha nem is közvetlenül, azok a mesék, melyekkel kis unokáit szokta mulattatni, emellett azonban nem egy mesét tanult édesanyjától és nénjétől is.”
(In: Nógrádsipek – Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról 52.o. Szerk.: Manga János. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.)
„Özv. Kiss Józsefné Rigó Krisztina (sz. 1918. Rimóc). Jó hangú, magános asszony. Legnagyobb élménye a Gyöngyösbokréta volt, mellyel lány korában testvérével együtt Budapesten is járt. Voltaképpen nem mesemondó, megszólalása annak a dokumentuma, hogy Sipeken úgyszólván minden nyilvános szereplést kedvelő ember, asszony tud mesét mondani is. Kiss Józsefnét csak azok a mesék érdeklik, amelyek ha távolról vagy csekély részletükben is, de kapcsolatba hozhatók egyéni életével.”
(In: Nógrádsipek – Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról 56.o. Szerk.: Manga János. Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.)