Pifka György Bertalanné, Vizoviczki Erzsébet vidékünkön egyedüliként készíti a palóc viselet fejfedőjét, amit tutrinak nevezünk. Bözsi néni Hollókő és Nógrádsipek közt lévő Nagy Parlag-pusztán született. Még kislány korában az édesanyjától tanulta meg a gyöngyök felvarrását, hiszen sokszor kellett segítenie neki gyöngyözni. Elmondása szerint már majdnem nyugdíjas volt, mire tökéletesen megtanulta a gyöngyözést, és így a tutri elkészítését, ami elsőre nagyon nehezen ment, de minél többet készített, annál jobban haladt vele. Rendkívül aprólékos munka, hiszen a gyöngyözésen kívül az alap beráncolása, összefűzése, a minta megalkotása, majd az egész összeállítása mind csak kézzel végezhető. Egy tutri megvarrására legkevesebb három nap szükséges.
Kisbabáknak gyöngyös sapkát is készített már, és a „nagyfékető” alapját is ő készíti. Amíg a lányok nem mentek férjhez, addig nem viseltek a fejükön semmit. Ezt a nagy főkötő (nagyfékető), majd a tutrira tett menyecske követte, amit már asszonyfejjel hordtak a nők
Rengeteg helyen találkozhatunk az ő munkájával: néptánccsoportok számára is készített tutrit, de a balassagyarmati Palóc Múzeumban is az ő tutrijait láthatjuk a kiállított babákon. Többen is meg akarták tőle tanulni a tutri elkészítését, de egyikőjük sem volt kitartó. Szívesen fogadja és tanítja meg az érdeklődőket, és számára az lenne a legnagyobb ajándék, ha egy helybélinek adhatná át a tudását, hogy az utókornak még tovább megőrződjön.
Elmondása szerint ebben a viseletben minden lány szép, nincs olyan, akinek ne állna jól!