A MI „VÁRUNK”
Számunkra természetes, hogy a Pusztavár falunk szomszédságában található, de a történészek és régészek nem mindig így gondolták.
Pálmány Béla történész 1985-ben írt munkájában („Hol épült fel Sztrahora vára?”) mutatott rá arra, hogy a történeti irodalom által sokáig nem ismert, majd a szlovákiai Fülek, sőt később Felsőesztergály határába gondolt Sztrahora várát Hollókő közvetlen környékén kell keresni. Egy 1327. június 4-i, Károly Róbert számára készült jelentés részletesen leírja a Szécsényi Tamásnak adományozott Hollókő és Sztrahora birtokainak határait. Ez alapján Pálmány Béla meggyőzően bizonyította, hogy Sztrahora közeli határosa volt Hollókő várának, délnyugatra Nógrádsipek és Rimóc határáig feküdtek földjei, egészen Kutasó, Szentiván és Felsőtold határáig.
A másik döntő bizonyítékot Győrffy György történész mutatta be, talált és elemzett ugyanis egy 1300-ban keletkezett, a veszprémi káptalan levéltárában őrzött kiadatlan oklevelet, mely terra Sypek, a mai Nógrádsipek Földjével foglalkozik. Ebben Mihály ispán váraként nevezték a Sipek földjének szomszédságában álló várat.
A területről először 1265-ben olvashatunk egy adománylevélben, de a vár akkor még nem állt. A középkori oklevelek alapján, a történészek szerint Sztrahorát 1271 után, de még a századforduló előtt építette fel a Kacsics-nemzetség Illés ágából származó Péter fia, Mihály.
Mivel Péter fiai (Mihály, Péter, Leusták, Mikus és Jákó) 1310-ben Csák Mátéhoz csatlakoztak, Károly Róbert megfosztotta őket váraiktól, és azokat Szécsényi Tamásnak adományozta. Az 1327-ben kelt birtokba iktató oklevélben Sztrahora várától már, mint „egykori”-ról beszélnek.
A középkori oklevelek alapján a régészek a vár keletkezésének idejét 1265 és 1271, elhagyásának, pusztulásának időpontját 1321 és 1327 közé valószínűsítik. Ezen ismeretek fényében megállapítható, hogy Sztrahora, a késő Árpád-kori vár legfeljebb 40-50 évig volt lakott, és több mint 700 éve pihen rombolt állapotban.
Az 1960-as évektől kezdve több régész is felkereste a vár romjait, felméréseik azonban nem kerültek kiadásra. Az 1980-as évek közepén a Nógrád Megyei Múzeumi Igazgatóság anyagi fedezetet, az Országos Műemléki Felügyelőség pedig régészt biztosított Sztrahora feltárásához.
1985-ben került sor egy szondázó régészeti feltárásra Juan Cabello archeológus vezetésével. Az egyheti munka eredményeként, hét kutatóárok megnyitásával sikerült tisztázniuk a vár alaprajzi elrendezését. Az egykori vár alapterülete 43,6 x 12,7 m volt, körülötte a hegy enyhébb lejtésű oldalain 1-1,5 m magasságú íves sáncárokkal a jobb védhetőség érdekében. A vár délnyugati végében egy közel négyzet alaprajz, 120 cm falvastagságú, eredetileg két- vagy háromszintes torony emelkedett. Az északkeleti végét egy dongával fedett, téglalap alakú egy- vagy kétszintes helyiség (palota) zárta le. A két kőépületet, a tornyot és a palotát kb. 1 m széles fal kötötte össze, behatárolva az udvart, melynek délnyugati részén egy kb. 2 m átmérőjű ciszterna maradványait találták.
Nagyon kevés kerámiamaradványra bukkantak a kutatók, ezek közül kiemelkedik egy kisméretű, zömök, széles szájú bögre, melynek anyaga és díszítése alkalmas volt a kormeghatározásra, ennek eredménye szintén a fent említett időszakra valószínűsíti a lelet készítésének idejét.